Közröhej, ahogy néhány ezer ember hétről-hétre kivándorol ide-oda (megszentségtelenítve például a Hősök Terét, mintha bármi közül lenne azokhoz a szoborba öntött egyéniségekhez, kiknek emlékei egyre fakóbbak…) hogy így együtt jól odakiabálják a kormánynak, hogy most már aztán elég volt!
Úgy tűnik, nem tudják ezt miért kiabálják ezek a magyarok – azaz azok nem túl szerencsésen mutálódott leszármazottai -, hiszen miután ezt néhányszor elismételték és meghallgatták például Varga Miklós roppant hazafias éneklését – mintha valamiféle kulturális rendezvényen lennének, nem pedig egy politikai jellegű demonstráción - , majd maguk is elrebegik a Himnuszt, eztán pedig a Székely himnuszt – hogy ez minek éneklik, én nem tudom! –szépen fogják magukat és jól hazamennek.
Vicces, nem? Az első ilyen megmozduláson állítólag százezernél is többen voltak, egyes médiumok szerint alig pár tízezren, a szervezők kétszázötvenezerről beszélnek diadalittasan, mintha legalábbis milliókról esne szó, aztán jött a minapi Kossuth-téri összejövetel, ahol már csak pár ezren – na jó, legyen akár húszezer – vettek részt. Végignézve a tömegen szembetűnő volt, hogy az átlag életkor nagyjából ötven-ötvenöt év körül összpontosult, vagyis könnyedén levonhatjuk a következtetést: Medgyessy komának igaza volt, a fiatalokat nem érdekli más, csak a disco meg a whisky.
Az ötvenesek közül jó sokan értek rá hétköznap délután egy jó kis elégvoltozásra, megjelent szépen a Magyar Gárda is, amelyben szintén túlreprezentált az idősebb korosztály. A következtetés közel jár a korábbi miniszterelnök sommás megállapításához: Azok, akik igazán érintettek az ügyben - hiszen a jövőjükről lenne szó -, hanyagolják az ilyesféle népi összeröffenéseket. Hogy jól teszik e? Bizonyára. Bizonyára akad közöttük olyan, aki nagyon jól tudja, hogy habár hangosan béget a birkanyáj, néhány pulikutya – vagy sün – remekül képes visszaterelni az akolba – vagyis az egyre jobban legatyásodó hétköznapok kussolásába – ezt a csődületet, meg különben is: Semmi, de semmi értelme ennek az egésznek. No meg teljesen paradox és ostoba dolog mindez.
Heti egyszer kibújni a lakból, hogy néhány ezredmagunkkal meghallgassunk önjelölt szónokokat, kiknek legfőbb üzenete, hogy ez így nem mehet tovább – és mondják ezt immáron hat-hét éve - , hogy egy levitézlett rockénekes nyekergését tapsolják, hogy elégvoltozzanak és talán a későbbiekben gágogjanak? Van ennek bármiféle értelme? Hiszen ez a jól érezhetően jobboldali, netán Fidesz-drukker csapat mindezeken kívül tökéletesen impotens. Bárány módjára szelíd és terelhető, érdeklődése nem tart ki néhány óránál tovább és persze egy közepes zuhé lemoshatja őket, akkor aztán ázott gyapjúval, lehajtott fejjel csődülnek hazafelé a hitelre megvett otthonaikba, hogy a hitelre megvett tévéjükön megnézzék a híradót, hátha
…benne lesznek a tévében?
És akkor mutogathatják, nicsak Mari, ott vagyok látod, ott, lengetem az árpádsávost meg címerest meg lyukast és teli torokból üvöltöm, hogy elég volt! És ezzel ennyi. Ez a feladat, tettünk a hazáért, a népért, jómagamért. Megmondtam, hogy elegem van, aztán tökéletesen igazat adva Gyurcsány Ferenc remekbeszabott és helytálló megállapításának gyorsan haza is iszkoltam.
Ezek vagytok ti, kedves és ostoba, végletekig manipulált jobboldali, fideszdrukker demonstrálók. Eszközök, melyet úgy lenget egy Fritz Tamás a kezében, ahogyan jónak látja, úgy használ fel titeket az ilyen-olyan média, ahogyan azt az illetékesek nem szégyellik, Ti pedig lelkesen, ámde pont olyan következmények nélkül mint amit annyira gyűlöltök, bégettek a Kossuth-téren – amíg szabad. Amíg megmondják.
Érdekes nézni, ahogyan kiterelnek titeket, Ti pedig engedelmesen masíroztok a rétre, engedelmesen végighallgatjátok a szónokaitokat, akik szónoklatokon túl még sosem merészkedtek, úgyvanoztok, elégvoltoztok, egymásra mosolyogtok és bólogattok, mert most együtt vagytok, Ti, a Tifajtátok és úgy érzitek magatokat, mintha forradalmárok lennétek. De legalábbis rendszer ellenségei, hős, véleményüket felvállaló antikommunisták, antiMSZP-sek, akik már a Kádár-korszakban sem fogták be a pofájukat – pedig ó, dehogyis nem! -, tehát mindent egybevetve azt hiszitek magatokról, hogy valamiféle progresszív erőt képviseltek, alkottok
Erőt?A hazamenetel erejét, a minden egyes alkalommal megfojtott elszántság, lelkét villámgyorsan kilehelő, életképtelen, gyorsan csituló lázadásét, melyet felülír a konformizmus, a gyávaság, a puszta jellemtelenség.
Mikor látjátok be, hogy ennek ebben a formában nincsen semmi értelme? Kimentek ide-oda zászlókat lengetni, üvöltözni, mindenféle himnuszokat óbégatni, elégvoltozni, aztán vagy szépszerével, vagy a sünök elől iszkolva de mindenképpen hazamentek és utánatok nem marad más, csak a tipikus városi forgalom. Demonstrációitoknak nincs hatása, azon kívül, hogy rendkívül nevetségesek.
Azt hiszitek, hogy egy tízmilliós országban néhány tízezer ember nyomást gyakorolhat a kormányra? Hiszen ezzel a jelenléttel, ebben a számban semmit nem reprezentáltok! Több mint kilenc és fél millióan nem csatlakoznak hozzátok, úgy teszik a dolgukat a tüntetésetek alatt, mintha az égvilágon semmi érdekes nem történne, és igazuk van. Tényleg nem történik semmi. Sem veletek, sem nélkületek. Mert nem osztotok, nem szoroztok. Hazamentek. A teret ismét kitölti a levegő.
Az illúziótok minden esetre nagyon erős, hiszen fellép néhány hordószónok, akik Hofi módjára megmondják a tutit, jól a képébe vágják a hatalomnak vélt vagy valós sérelmeiteket. Az már nem zavar titeket, hogy az a bizonyos hatalom meg sem hall titeket… . Aztán ha Vona Gábor is szeretne néhány szót szólni, ha ő is szeretne egy kis közhelyparádét és impotens gondolatot megosztani, akkor látványosan hátat fordítotok neki, mondván, ez nem politikai jellegű tüntetés. Nem? Egy előrehozott választásokat követelő tömegecske dáridója mi lenne más? Főleg azzal a Fritz Tomival az élén, aki egyébként a Fidesz egyik fő ideológusa, pont olyan pártkatona, mint amilyenek Ti vagytok, csak ugye Ő ebből nagyságrendekkel jobban megél. Nem politikai jellegű tüntetés? Vagy mondjuk inkább azt, hogy ez egy, a Fidesz jellemtelen bújócskájával és annak tudtával, csendes beleegyezésével jóváhagyott akció? Így már érthetőbb, miért nem kell nektek Vona semmibe és sehová kiáltott aktuális szózata és ugyanekkor miért isszátok lelkesen a Fideszes, KNDP-s hullamosók agymenéseit. Mert hogy Ti erre vagytok programozva. Mert a Fidesznek az a érdeke, hogy fideszesek legyetek, ne jobbikosok. Persze, nem mintha ez kicsit is számítana. Mindannyian hazamentek ugyanis.
Mint a foci drukkerek, olyanok vagytok. Van kedvenc csapatotok – nektek történetesen a Fidesz - és drukkoltok nekik, összejöveteleitekkel azt akarjátok kiharcolni – kibégetni -, hogy ők kerüljenek hatalomra. Menedzselitek a Pártot, melyhez feltétel nélküli hűséggel tartoztok. Drukkoltok nekik, hogy végre, rúgjanak már egy gólt, aztán mikor vége az aktuális meccsnek, nagyon örültök, hogy nyert a csapatotok. Ők meg mennek a kasszához és felveszik a vastag honoráriumokat, miközben Ti hazamentek szépen és az örömérzésen kívül semmit sem kaptatok – és nem is fogtok kapni ezen túl, sem. A focidrukkerekhez méltóan megveszítek a kegytárgyakat, zászlókat, sálakat, kitűzőket – Budaházy komátok is nyitott egy húdemagyar boltot, felismerve bennetek és a szakrálisnak mondott magyar tárgyakban a piaci lehetőséget, van ebben is valami báj, a hatalom által üldözött, mint vállalkozó… - , ezzel is támogatjátok a csapatot, melyet annyira kedveltek. Ezeken keresztül megkapjátok a jobboldaliság illúzióját, azt a csalóka érzést, hogy Ti mostantól kezdve összetartoztok. Hogy adott egy bázis, egy intellektuális, tiszteletteljes réteg, egy igényes középosztály, melyhez jó tartozni, melynek legerősebb bástyája a kedvenc csapat, a Párt. Csakhogy ez nem igaz. A Pártotok igazából tesz rátok magasról. Még autógrammot sem hajlandó adni.
A minap több ezren kértétek üvöltve tőlük, hogy gyertekkigyertekki, vagyis hogy csatlakozzanak a demonstrációtokhoz. Kijöttek? Egy-két képviselő néhány percre, könyöradomány módjára leállt veletek néhány szóra. No de a többiek? Ők inkább megszokott bohózatukban játszották szerepeiket a Parlament díszletei között. Hangotok odáig nem hallatszott, de ha hallatszott volna sem ér célba. Mint ahogyan hat éve hiába szeretnétek végre egymásra találni, legfeljebb amikor Nekik szükségük van Rátok, mikor az érdekeik úgy kívánják, hogy megerősítsétek őket.
Erre vagytok jók, semmi másra. Elégvoltozzatok. Aztán majd úgyis hazamentek. Néhány százan persze mindig maradnak a balhé kedvéért, hogy eljátsszák a mártír szerepet, hiszen normális, épeszű ember tizedmagával nem fog nekiállni forradalmat csinálni, mert tudja, hogy esélytelen a dolog. Ahhoz ugyanis népi támogatás szükségeltetik, de itt e honban olyan már nincs. Mármint nép. De erről majd egy másik írásban. A többi tízezer meg már otthon issza a sört ugye és a szomszéddal vitatkozik azon, hogy miért rohadtkommunista a gyurcsányferenc. Az a néhány huligán sem nemzeti hivatástudattól túlfűtötten menekül a rendőrök elől – mert ha nem teljesen debil, felfogja, hogy valós erő hiányában ez reménytelen és most már tapasztalatból illik tudnia, hogy úgysem csatlakozik hozzá spontán módon senki -, hogy aztán jó messziről üvöltözze, hogy ávóávó, esetleg dobáljon néhány kockakövet, hátha ettől összeomlik a rendszer. Nem bizony. Ők azért vannak ott, mert amúgy elképesztően unalmas az életük és úgy gondolják, ezek a fogócskák a kora esti, egyre gyengébb napfényben fürdőző pesten igen filmszerűek, valóságos adrenalin bombák, melyek okán kicsit felrázódik túl korán leülepedett életük. Meg frusztráltak, haragszanak a főnökre, a világra és igen, erre a rendszerre is, mert csalódottak és tényleg volt okuk arra, hogy meggyűlöljék azt és annak képviselőit.
Csak hát magányosak, így a nem létező nép által elszigetelten, kizártan nem jut más lehetőség, mint a macskakő dobálás és a rendőrsorfal elől rohangálás.
Meg a hazamenés.
Gyülekezzetek csak, kiabáljatok, rázzátok az öklötöket, hallgassátok megélhetési politikusaitokat, bólogassatok, úgyvanozzatok, elégvoltozzatok és aztán
…menjetek haza.
A kérdés, hogy ez mennyire vitte-viszi előre az ügyeiteket. Mert mintha nem erősödnétek, inkább fogyatkoznátok. Első alkalommal százezres nagyságrend, másodikra tízezres… Hamarosan a Kossuth-tériek szánalmas sorsára jut majd ez a csökevényes és teljesen impotens, önáltató mozgalom, mely érdemi mozgásra valójában képtelen.
Megérdemlitek.
Ja, még valami:
